Florin Predescu Vasvari, BT: Minden üzletembernek növelnie kell a tudásszintjét, hogy lépést tudjon tartani a piaccal és annak változásaival.

Florin Predescu Vasvari, a Banca Transilvania igazgatótanácsának tagja és a London Business School Vállalkozási és Magántőke Intézetének tudományos igazgatója, ahol egyben igazgatótanácsi tag is, interjút adott a Cariere magazinnak, amelyben a jól működő oktatási rendszerek jellemzőiről, a romániai és európai gazdasági kihívásokról, valamint a Banca Transilvania vállalaton belüli szerepéről beszélt.  

A BT igazgatótanácsának 2022 óta tagja, emellett a kinevezési bizottság elnöke és a kockázatkezelési bizottság tagja, szintén a Banca Transilvania banknál.

Milyen volt a tanulmányi útja a Râmnicu Vâlcea-i egyetemtől a kanadai doktori tanulmányokig, és mi változtatta meg az oktatással kapcsolatos szemléletét?

Râmnicu Vâlceában születtem, egy teljesen átlagos családban, édesanyám könyvelő, édesapám pedig technikus. Itt éltem 1995-ig, amikor is leérettségiztem az "Alexandru Lahovari" Nemzeti Gimnázium matematika-fizika szakán, a város legjobb középiskolájában. Ezután Bukarestbe költöztem, ahol 2000-ig a Gazdasági Akadémia Kibernetikai, Statisztikai és Gazdasági Elemzési Karán tanultam. 2000-ben pedig Kanadába költöztem, ahol a Torontói Egyetemen szereztem mesterdiplomát, majd PhD fokozatot menedzsmentből, pénzügy és számvitel szakirányon.

Azokban az években, amikor Romániában tanultam, az iskola meglehetősen merev volt, és nem mondhatom, hogy voltak olyan tanáraim, akik bármilyen hatással voltak rám, akik inspiráltak vagy irányítottak volna egyik vagy másik irányba. Számomra minden gyökeresen megváltozott, amikor Kanadába költöztem.

Miben különbözik a kanadai oktatási rendszer a romániai rendszertől?

Az oktatási rendszer nagyon más volt, bizonyos értelemben sokkoló volt számomra. Romániában az iskolai éveim alatt jó jegyeim voltak, és ösztöndíjat kaptam az egyetemre. Ilyen körülmények között az ember azzal a benyomással él, hogy ha Romániában egy nagyon jó egyetemre jársz és ösztöndíjas vagy, akkor odakint minden egyszerű, hogy mi sokkal fejlettebbek vagyunk. De amikor külföldre mész egy top egyetemre, rájössz, hogy ez nem így van.

Természetesen, amit Romániában tanultam, az nagyon jó volt, ezért is vettek fel a Torontói Egyetemre, ahol ösztöndíjjal végeztem el a mesterképzést és a doktori fokozatot is. De a rendszer nagyon más. Romániában az akkori oktatási rendszer olyan volt, hogy rengeteg vizsgád volt, és nagyon jól kellett reprodukálnod az anyagot. A külföldi rendszer nagyon más. Szinte lehetetlen a legjobb jegyeket elérni egy vizsgán. Túl sokat kell olvasni, túl sokat kell tanulni ahhoz, hogy tökéletes jegyet kapj. És amikor Romániában hozzászoktál a tökéletességhez, rájössz, hogy vannak bizonyos határaid.

Mi motiválta, hogy Kanadát válassza posztgraduális tanulmányai helyszínéül?

Sok dolog az életben véletlenül történik. Nem volt tervem, hogy Kanadába megyek. Abban az időben a feleségemnek, aki még nem volt a feleségem, és aki a kibernetikában kollégám volt, ugyanolyan lehetősége volt, mint nekem, hogy Kanadában tanuljon. Ezért úgy döntöttünk, hogy együtt megyünk el. Volt lehetőség arra is, hogy Amerikába menjünk, de akkor nem kaptunk vízumot. Éppen egy héttel a kanadai utazás előtt házasodtunk össze, mert különben nem mehettünk volna együtt. Ez volt az egyik ok, amiért Kanadát választottam. Ráadásul a Torontói Egyetem volt a legjobb Kanadában, és mi ezt céloztuk meg, így a feleségemmel itt végeztük el ugyanazt a mesterképzést és a doktori fokozatot.

Korábban említette a sokkot, amit az új oktatási rendszerrel való kapcsolatfelvétel során tapasztalt. Miben állt ez pontosan?

Először is, ahogyan tanították, rengeteget kellett olvasni. Romániában, az egyetemen az előadásokat megtartottad, jegyzeteltél, a tanár mindent felírt a táblára. Ha tudtad az előadásokat, ötöst kaptál a vizsgán. Ha Kanadában vagy az Egyesült Államokban mész egyetemre, ahol ugyanez a rendszer működik, rengeteg könyvet kell elolvasnod, hogy megértsd, amit tanítanak. A kurzus mondjuk az anyag 35 százalékát adja meg, a többi információt pedig magadnak kell elolvasnod.

Sok vizsga nem csak a kérdések megválaszolásáról szól. Néhány vizsga szóbeli is, nagyon jó kommunikációs készségre van szükséged ahhoz, hogy szintetizáld az olvasottakat, magyarázd vagy írj projekteket. Értelmezned, elemezned kell, ez egy olyan oktatási rendszer, amely arra kényszerít, hogy különböző nézőpontokból gondolkodj, ne csak reprodukálj. De az a tény, hogy a megtanulandó anyag sokkal nagyobb, mint Romániában, és annyi mindent kell elolvasni, valószínűleg sokkoló volt számomra. Bármennyire is készültél egy vizsgára, akkor is úgy érezted, hogy nem fedtél le mindent.

Hogyan alkalmazkodtál egy ilyen intenzív és eltérő oktatási tempóhoz?

Azt hiszem, az első dolog, amire rögtön rájöttem, hogy nem lehet csak úgy felkészülni a vizsga előtt. Nem tudom, hogy most mi a helyzet Romániában, de azokban az években, amikor én egyetemre jártam, amikor a vizsgaidőszak elkezdődött, akkor kezdtél el tanulni. Kanadában az első naptól kezdve, amikor bemész az órára, egészen a vizsga napjáig tanulsz, ami lehet, hogy három-négy hónappal később lesz. Végig kapcsolatban kell lenned a témával, különben nagyon lemaradsz.

De van egy sokkal fejlettebb tanulótámogató rendszer is, abban az értelemben, hogy minden osztályban van egy tanársegéd. A tanároknak hetente egyszer vagy kétszer volt külön időpontjuk, amikor el lehetett menni hozzájuk vagy a tanársegédjükhöz beszélgetni, és választ kapni a kérdéseinkre. Egyik héttől a másikig lehetett házi feladatot adni, ami akkoriban nem volt jellemző a romániai egyetemeken. Valószínűleg ezért is volt az, hogy szinte mindenki csak félévkor készült a vizsgákra.

2006-ban úgy döntött, hogy Kanadából az Egyesült Királyságba költözik. Mi állt e döntés hátterében?

Az első ok az volt, hogy a lehető legközelebb akartunk lenni Romániához. A második ok az volt, hogy egy nagyvárosban akartunk élni. Sok lehetőségünk volt Amerikába menni, ottani egyetemeken tanítani, sok kisvárosban van. De nem voltunk hozzászokva ahhoz, hogy ilyenben éljünk. London volt az első számú prioritás számunkra, a London Business Schoolra jelentkeztünk, amit meg is kaptunk. Pénzügyeket tanítok, magántőke-befektetéseket.

Mennyire hasonlít az Egyesült Királyság oktatási rendszere a kanadaihoz?

Eléggé hasonló. Csak az üzleti iskolákban, mint nálunk is, a dolgok sokkal inkább a gyakorlaton alapulnak, sok esettanulmány van. Egy üzleti iskolában sok valódi üzleti esetet tanulmányozunk, mert az ide járó emberek közül sokan saját vállalkozással rendelkeznek. A London Business Schoolnak kétféle programja van: a diplomaprogram, ha üzleti vagy pénzügyi mesterképzést akarsz végezni, és a vezetői program, ahová csak egy hétre vagy egy hónapra jössz.

A vezetői képzések terén mi és az INSEAD vagyunk a legnagyobbak, az USA-t leszámítva. Évente körülbelül 2200 hallgató tanul mesterképzést, és körülbelül 12 000 hallgató érkezik a rövid kurzusokra. Tehát amikor valaki, aki már vezető beosztásban dolgozik egy vállalatnál, a London Business Schoolba jön rövid kurzusokra, akkor nagyon alkalmazott kurzusokat kell kínálni neki.

Mi készteti a vállalkozókat vagy vezérigazgatókat arra, hogy rövid kurzusokat vegyenek a London Business Schoolban?

Vannak olyan emberek, köztük romániaiak is, akiknek vállalkozásuk van, vagy pénzt akarnak befektetni. Az ide érkező vállalkozók közül sokaknak nem feltétlenül saját maguk által felépített vállalkozásuk van, hanem a családtól örökölték. Nem feltétlenül üzleti képzettségű emberek, néhányan mérnökök vagy jogászok. És vagy felépítettek egy vállalkozást egy bizonyos pontig, vagy átvették azt a szüleiktől, de végül rájöttek, hogy már nem tudnak megfelelni a piaci igényeknek. Már nem értik, mi történik körülöttük. Ezért jönnek tanulni. Ezt kínáljuk nekik: a legjobb gyakorlatokat a világ minden tájáról. Az én esetemben azt tanítom nekik, hogyan fektessenek be a magántőkepiacokon. Még azoknak is, akik már befektettek, mielőtt eljöttek az órámra, még mindig sokat kell tanulniuk, ez egy olyan terület, ahol a dolgok elég gyorsan fejlődnek.

Tudna egy aktuális példát mondani az üzleti világban végbement jelentős átalakulásra?

Mostanában például mindenki arról beszél, hogy az Egyesült Államok által kivetett vámok hogyan érintik az üzleti életet. Mostanáig talán még csak nem is hallott a vámokról. Azt sem tudta, hogy mik azok a vámok. Ehhez jön még a verseny, amely egyre élesebb és dinamikusabb. Végül is minden üzletembernek emelnie kell a tudásszintjét, hogy lépést tudjon tartani a piaccal és annak változásaival.

A tudományos munkád mellett aktív szerepet vállalsz a vállalatok igazgatótanácsaiban és igazgatótanácsaiban. Mivel jár ez tulajdonképpen?

Egy vállalat igazgatótanácsa két nagyon fontos dolgot tesz: meghatározza a vállalat stratégiáját, és dönt arról, hogy a következő évben, illetve a következő öt vagy tíz évben hogyan osztják el az erőforrásokat. Természetesen vannak más szerepek is, eldönti, hogy ki legyen a vezetőségben, kit vegyen fel, és így tovább. Fontos, hogy minden igazgatótanácsnak legyenek olyan tagjai, akik önállóan gondolkodnak és egyedi nézőpontot képviselnek. Ha például az igazgatótanács minden tagja ugyanazon az egyetemen tanult és mind románok, akkor az igazgatótanács hozzáadott értéke korlátozott, mert mindannyian ugyanúgy gondolkodnak. Az elképzelés az, hogy minden testületnek olyan tagokból kell állnia, akik a lehető legkülönbözőbbek, hogy mindegyikük a saját területéről hozza a saját szempontjait.

A magáncégekbe befektető befektetési alapokra specializálódtam, hozzászoktam a tőkeallokációhoz, és nagyon jól értek ehhez a területhez, ezt a fajta tudást hozom a Banca Transilvania igazgatótanácsába. Ezen a területen könyveket is írtam, a London Business Schoolban száz és száz embernek tanítom ezeket a dolgokat. Mivel én is az akadémiai területen dolgozom, ami egy kicsit kritikusabb, önvizsgálatibb, ezért ezzel a szemlélettel is rendelkezem. Felmerülnek tehát a kérdések: miért csináljuk ezt? Hatékony, amit csinálunk?

A banki projekten kívül, amely összeköti Önt Romániával, van más projektje is, amelyben részt vesz az országban?

Igen, tagja vagyok a Morphosis Capital befektetési alap befektetési bizottságának, amely pontosan azon a területen működik, ahol én tanítok: a magántőkealapok területén. Azt hiszem, jelenleg ez a legnagyobb Romániában.

A globális helyzet a világ egyetlen részén sem rózsás, számos gazdasági kihívással. Ön szerint máris globális pénzügyi válsággal állunk szemben?

Nem hiszem. Vannak olyan válságok, amelyeket külső tényezők okoznak, mint például a COVID-19 világjárvány. Vagy olyanok, amelyeket a lakóingatlanokba történő túl sok befektetés okozott, mint Amerikában 2008-ban. A mostani válságot inkább politikai okok vezérlik, az amerikai kormányzat vámok kivetéséről szóló döntése. De ezt a döntést holnap vissza lehet vonni. Holnap Trump elnök úgy dönthet, hogy további 90 nappal elhalasztja a vámok bevezetését. Egyelőre szerintem nem vagyunk válságban, és nem hiszem, hogy idén pénzügyi válság lesz. Bármi lehetséges, de nem hiszem, hogy válság lesz, mert szerintem az amerikaiak megértik, hogy mik a gazdasági következmények, és láttuk, hogy már most kereskedelmi szerződéseket írnak alá különböző országokkal. De igen, az USA által kivetett vámok sok vállalat számára jelentenek újbóli alkalmazkodást.

Hogyan befolyásolja az ukrajnai háború Európa pénzügyi stabilitását?

A fő hatás az energetikai oldalon jelentkezik. Európa, amely nagymértékben függ az orosz olaj- és gázforrásoktól, szenvedett. De ez egy átmeneti hatás, egyfajta energiasokk, mert Európa korábban nem fizetett annyit az energiáért, mint most. Az orosz energia mindig is nagyon olcsó volt. De Amerika is sokat termel, és Európába akar exportálni. Ahogy a Közel-Kelet is. Vannak tehát alternatívák, amelyek csökkentik az Európára nehezedő pénzügyi nyomást.

Természetesen van egy másik sokk is a biztonsági oldalon Európában, amelynek még soha nem volt annyi aggodalomra oka, mint most az elmúlt 40 évben. Az amerikaiak évtizedek óta őrzik Európa biztonságát. Azt hiszem, most jött el az ideje, hogy Európa megbirkózzon vele. Nem tudom, hogy sikerül-e, de ha sikerül, akkor nagyon nagy befektetési lehetőségek nyílnak meg Európában, Ukrajnában, Romániában. Szerintem rengeteg pénzügyi tőke fog érkezni.

Mennyire vonzóak a romániai vállalkozások a külföldi befektetők számára?

Nem tudom, hogy vonzóak-e. Nem értem, hogy a befektetők miért néznék feltétlenül Romániát. Valószínűleg akkor néznék meg Romániát, ha valamit gyártanának és újraexportálnának Európába. De Romániának megvannak a maga problémái. Vannak erőforrásai, de sajnos nincs munkaereje, és a még meglévő munkaerő nem biztos, hogy elég jól képzett. Másrészt a munkaerőköltségek Romániában magasak lettek, és évről évre emelkednek. A bérek emelkednek. Romániában nem könnyű befektetni.

Vannak-e egyéb akadályok, amelyek visszatartják a külföldi befektetéseket Romániában?

Nincs meg a megfelelő infrastruktúra. Most épülnek az autópályák, de már nagyon későn. És nem lehet megmondani, hány év telik még el, amíg az összes autópálya megépül. Másodszor, mint mondtam, Romániában munkaerő-probléma van. Nincs olyan munkaerő, mint régen. Sokan elmentek. És a munkaerő most elég drága. A romániai bérek gyakran magasabbak, mint Olaszországban vagy Görögországban, különösen a nagyvárosokban.

Mivel magyarázza azt a tényt, hogy Romániában a munkaerő drágább lett, mint például Olaszországban?

Az egyik alapvető magyarázat az, hogy már nincs annyi képzett ember az országban, mint 10-20 évvel ezelőtt. Nagyon sokan elmennek, sajnos, és még az egyetemet is elhagyják. Vannak olyan emberek, akik Romániában maradnak, akik szakmailag nagyon jók, de nem könnyű őket megtalálni. Valószínűleg öt-hat millió román hagyja el az országot, és ennek a hatása óriási. Sok gyereket is látok, akik a középiskola befejezése után azonnal elmennek külföldre tanulni, és sokan közülük soha nem jönnek vissza. Nagy probléma, hogy Románia nem fektetett be az oktatási rendszerbe.

Véleménye szerint melyek a román gazdaság legkiszámíthatatlanabb tényezői?

Szerintem a nagy probléma az adózás bizonytalansága. Az adók folyamatosan változnak, és Romániában nincs stabilitás, talán a költségvetési hiány miatt is. Az üzleti környezet szempontjából fontos, hogy az adózás stabil legyen. Ha valaki gyárat akar építeni Romániában, tudnia kell, hogy a következő 10-15 évben egy bizonyos szintű adót fog fizetni. Romániában már most is nagyon magas a hozzáadottérték-adó, a társadalombiztosítási járulékok nagyon magasak, és a munkáltató számára a fizetések elég drágák. Ez valószínűleg azt is tükrözi, hogy egyre kevesebb az adófizető, így akik maradnak, azoknak többet kell fizetniük.